Széchenyi életlátása/A nemzetiségi kérdés [antikvár]

Gróf Apponyi Albert hangsúlyozva említi emlék irataiban, hogy a nemzeti politika nevét csak oly politika érdemli meg, mely a nemzeti gondolatot a köz élet minden megnyilvánulásába beleviszi".Mi is csak olyan politikát tekintünk magyar nemzeti politikának, amely a magyar történet szellemében és a magyarság lelki alkatának megfelelően igyekszik nemzetünk életkérdéseit megoldani. Ez másutt is csak akkor sikerült, amikor vezetésre hivatott nagy személyiségek egy akaratközösséggé tudták lelkesíteni és így fel tudták maguk mögött sorakoztatni társadalmukat. Igazi magyar nemzeti politikáról tehát majd csak akkor beszélhetünk, ha népünk lelke történelemmel telítődik és széles rétegeiben is át lesz hatva a magyar életakarattól. Így lesz majd nemzetünk határozottan magyar és ezzel a mivoltával tudja majd a többi népek tiszteletét kivívni. A történelem igazságaitól táplált nemzeti önérzetből fakad ugyanis az állampolgári erény". Ennek ereje népünket nemzetté emeli, köznevelésünk szervezetét átdelejezi az állampolgár-nevelés szellemével, és így egész társadalmunkat grániterejű egész"-szé egyesíti. Ha a politika fogalmát helyesen értelmezzük, be kell látnunk, hogy minden politika valójában nemzeti politika, velejében pedig a művelődés politikája.