Szittyiai történetek [antikvár]

Utolsó lapon halvány elszíneződés.
„Szittyai Magyarok! Győzhetetlen vitézek! Íme ellenetök mernek támadni, azok a' bolgárok, kik (soványságjok miatt) annyira jutottak: hogy magok után árnyékot se vethetnek. Segítségökre hivták a' Görögöket, kiknek szájok (valamint a Harcsáknak) nagy; de hal-héjjok nincsen: hogy magokat ellenünk bé-paisolhassák. Labas Simont (nagy Bolgáriának vezérjét, másadik Segédgyöket) jó katonának tartom; de alatta-valóknak (valamint a' szúnyogoknak) semmi velejök. Egygyiktül se féllyetek. Oldalatok mellett a' ki-köszörült kard; kezetekben a' högyös tőr. Mög-ne-engedgyétök: hogy ezek a' Zsiványok hírötökben csorbát ejcsenek. Mutassuk-mög nékik: hogy Szittyái Magyarok vagyunk. Rajta fiaim" (Árpád szózata az Öszsze-kelés c. részből)