Bővebb ismertető
A közel tíz éve elhányt PADÁNYI VIKTORT, a két világháború között felnőtt magyar történész-nemzedék egyik legtehetségesebb és legmarkánsabb egyéniségét, nem szükséges külön bemutatni, hiszen a keserves emigráns viszonyok között megírt történelmi munkáival örökre beírta nevét a magyar halhatatlanok könyvébe.
A Dentumagyaria megírásával történelmünk egyik legfontosabb és legkevésbé feltárt szakaszát rögzítette le hevenyészve, de mégis elég szilárdan ahhoz, hogy a jövő történészei abból kiindulva a siker biztos reményével kezdhessék meg visszafelé eredetünk tisztázását, előrefelé pedig a kárpátmedencei ezeréves történetünknek minden külső hatalmi érdektől mentes, nemzeti szempontú átértékelését és rögzítését.
Padányi Viktor már a Dentumagyaria megírása előtt több kisebb munka megírásával megkezdte a Dentumagyaria előtti és utáni történelmi rétegünkben is az előkészítő munkálatokat a tervbevett nagyszabású munkák megírásához. A magyar történetírás mérhetetlen kárára azonban a Mindenható 1963. december 3-án elszólította az élők sorából.
Így, ránk, élőkre hárult a feladat, hogy az ebbe a tárgykörbe vágó eddig csak főleg sokszorosítva, kicsiny példányszámban kiadott, vagy még meg nem jelent remek, kis történelmi tanulmányait összegyűjtve s egy kötetben kiadva átmentsük a jövő számára a megíratlanul maradt nagyszabású munkák helyett csekély kárpótlásul.