Tudományos Szocializmus Tanszék közleményei II. [antikvár]

- 6 - Dr. LIPTAI ERVINNÉ 133 NAP - KÜZDELEM A SZOCIALIMUSÉRT ÉS A HAZÁÉRT Az 1918-19-«s magyarországi forradalmak az egész magyar társadalom vajadását jelezték. Az új társadalom születését fájdalom, vér és szenvedés előzte meg. Évszázadok megoldatlan problémái feszültek ebben az országban, amelyeket a több mint négyéves világháború szenvedése és nyomora már végképp elviselhetetlenné tett. A századforduló utáni történelmi események azt mutatták, hogy a magyarországi burzsoázia nem érett és nem képes a polgári forradalomra. A kapitalista fejlődés késői kibontakozása a magyar polgárságot sok tekintetben a nagybirtokos arisztokráciához kötötte. A feudális vonásokkal terhelt burzsoázia nem lehetett a magyar progresszió vezetője, még a polgári demokrácia következetes harcosa sem. Ilyen körülmények között a magyar munkásosztály vezetésével lehetett a polgári demokratikus célkitűzéseket kiharcolni, akkor, amikor a történelem már a szocialista forradalom győzelemre vitelét tűzte napirendre. Az 1918. október 25-én létrejött magyar Nemzeti Tanács a Szociáldemokrata párt által már előzőleg kidolgozott polgári demokratikus programot fogadta el, s az őszirózsás forradalmat a munkások, katonák vitték győzelemre. "Egészen meg voltunk döbbenve. Hl nem akartuk még átvenni a hatalmat» mi szervezni akartuk erőinket. Be eközben már az egész forradalom kifejlődött A nép maga csinálta a forradalmat, a nép vette kezébe a hatalmat és adta át a Nemzeti Tanácsnak." - írta Károlyi Mihály.