Védők és építők: Magyarok a keresztény Európában [antikvár]

Latorcai János Köszöntő „Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek" Igen tisztelt Miniszterelnök úr, Eminenciás bíboros-érsek úr, Excellenciás püspök urak, Főtisztelendő elnök úr, Főpolgármester úr, Európai Uniós képviselő asszony, tisztelt megjelentek, kedves Hölgyeim és Uraim! Babits Mihály előbbi rövid idézete rávilágít azokra a gondolatokra, melyek hétköznapjaink gondolatvilágát is jellemzik, a hit jelentőségére és szerepére, múltunk, jelenünk és jövőnk kérdéseire. Hiszem, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége mai gondolatébresztő és reményeim szerint cselekvésre sarkalló konferenciája képet ad népünk Szent Istvántól és Szent Lászlótól örökölt küldetésére, melyet II. Pius pápa tömör egyszerűséggel úgy fogalmazott, hogy Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője. E nehéz küldetés nagyságát és eredményeit hosszú évszázadokon keresztül - legalább szóban - elismerte a nyugati világ. Nem véletlen, hogy a mohamedán hódítókkal szembeni küzdelmes századokban a magyar uralkodók a mindenkori pápától az „athleta Christi" és a „defensor fidei" elnevezést kapták, Krisztus bajnoka és a hit védelmezője.