Vezéráldozat [antikvár]

"Inkább szűnjön meg ma a Szociáldemokrata Párt egy becsületes és határozott kiállás következtében, és ezzel maradjanak meg erkölcsi értékei a jövő számára, mintsem hogy napról-napra lemorzsolódva, a szégyenletes és állandó megalkuvás következtében úgy szűnjön meg, hogy az utókor csak mint bátor kiállásra és határozottságra képtelen, eszmei alapjaitól eltávolodott mozgalomról emlékezzen meg a feltámadás minden reménye nélkül." 1947 októberében a szociáldemokrata pártszervezetek vezetőinek megbeszélésén ezekkel a szavakkal érzékeltette egy felszólaló párt helyzetét. Drámaian pontos, őszinte és látnoki gondolatok. A magyar szociáldemokrácia vesszőfutásából következő erkölcsi válság máig ható következményeinek összegzése. Annak a folyamatnak a dilemmájára is választ ad, amellyel a közélet akkori szereplői és a korszak későbbi kutatói szembesülnek: Hol húzódott az elvtelen, illetve a még vállalható kompromisszumok határa? Ezt, a korszak egyik lényeges erkölcsi kérdését érintette a Peyer-ügy problematikája, a körülötte forrongó indulatokkal és véleményekkel együtt. Az elvtelen és a még vállalható kompromisszumok határainak kijelölése, az adott pillanat, helyzet döntései a többpárti demokráciához való igazodást is meghatározták, illetve a demokrácia sorsát is kijelölték, eldöntötték.