Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon [antikvár]

Fedlapok maszatosak, sarkaik kopottasak.
Van-e a mai Magyarországon „zsidókérdés", s egyáltalában él-e még magyar földön számottevő zsidóság? Amióta a magyar társadalom a leninista politikai rendszer uralma alá került, az első kérdésről nem illik vagy nem szabad beszélni, a másodikra vonatkozóan pedig hiányzanak a tárgyi adatok. Holott a magyar társadalom újabbkori fejlődésének a zsidó-magyar együttélés egyik kulcskérdése volt, amelynek figyelembevétele nélkül annak úgyszólván egyetlen lényeges mozzanata sem volna érthető, különösen az 1918-al kezdődő félévszázadban. Ha a „zsidóság"-ot nem pusztán vallási, hanem társadalmi kategóriaként fogjuk fel, vagyis azon az alapon, hogy a környezet kit tekint zsidónak, a mai Magyarországon minden valószínűség szerint még mindig százezres nagyságrendű zsidóság él, ámbár - statisztikai adatok híján s részben a fogalom bizonytalansága miatt is - e népesség száma pontosan nem határozható meg. A magyarországi zsidóság - a romániai, lengyelországi, ukrajnai zsidóságtól eltérően - soha nem tekintette magát nemzetiségnek, s nyelvileg sem különült el a nemzet törzsétől (olyan észak és észak-kelet-magyarországi településektől eltekintve, amelyek Trianon után egyébként is elszakadtak Magyarországtól). A zsidó népességre vonatkozó statisztikai adatok a modern Magyarország kezdetei - tehát 1867 - óta mindig is a vallási megkülönböztetésre épültek: ezeknek jelentősége azonban csökkent az utóbbi évtizedekben, arról nem is szólva, hogy a zsidóság egy - számszerűen nem elhanyagolható - része századunk első felében kikeresztelkedett, vagy egyszerűen elhagyta a felekezeti kereteket. A Magyar Népköztársaság törvényei - és joggyakorlata - szerint a „zsidó" és a „nem-zsidó" közötti megkülönböztetés még annyira sem létezik, mint a „cigány" és a „nem-cigány" közötti. Az izraelita felekezeti keret természetesen létezik - Szovjet-Európában egyedülálló módon, Magyarországon még rabbiképző szeminárium is működik -, de ez a keret csak a vallásos (vagy valamilyen más, kulturális értelemben judaizáló) zsidóságot fogja össze. Ebből a hivatalosan elismert keretből még azok a zsidók is kimaradhatnak, akik vallásilag izraelitának tartják magukat, csak éppen nem gyakorló hívők. (Hasonló okokból a keresztény hívők felmérése sem könnyű feladat a mai Magyarországon, de a vonatkozó népesség, jóval nagyobb számára való tekintettel, statisztikai felvételekkel legalább arányaiban megállapítható.)