Mexikó [antikvár]

Hátsó tábláján repedezéssel. Szennylapján névbejegyzésekkel.
Többet kapunk ettől a könyvtől, mint egy átlagos fotóalbumtól, hiszen a csodálatos képek mellett hozzájuk kapcsolódó érdekességeket, magyar vonatkozású információkat és történelmi áttekintést is olvashatunk. A könyv előszavát Mexikó magyarországi nagykövete, Isabel R. Téllez Rosete írta és ahogy ő, úgy mi is bátran ajánljuk minden Mexikó iránt érdeklődő számára. A könyvben megpróbáltam a képek és a szöveg egyensúlyát összhangba hozni úgy, hogy a fotókon legyen a hangsúly, ugyanis ez mutatja be leginkább az országot, a tájat, de ezen túlmenően fontosnak tartom, hogy ne csupán címeket írjak a fotók mellé, hanem röviden beszámoljak a képekhez kapcsolódó érdekességekről és a magyar vonatkozású dolgokról is, rövid történelmi áttekintés keretében. A könyvből megtudhatjuk, hogy a Palacio de Bellas Artes a legfontosabb kulturális központ Mexikóban sok ponton kapcsolódik Magyarországhoz, magyar tervezőkhöz és kivitelezőkhöz. Az épületet Maróti Géza, a szép színes üvegeit a híres Róth Miksa tervezte. A tetejét díszítő bronz szobor kisméretű modelljét Jungfer Gyula műlakatos, a korszak egyik legkiválóbb budapesti mestere készítette, amelyet hajóval szállítottak Európából Mexikóba. Érdekes történet az is, hogy Habsburg Miksa, a magyar trónörökös, hogyan lett Mexikó császára. Az egész országot áthatja a régmúlt évek civilizációinak hagyatéka: a rengeteg azték és maja rom a hozzájuk fűződő legendákkal. Kicsit hátborzongató látni az Antropológiai Múzeumban azt az áldozati követ, amelyen tízezrek lelték halálukat miközben feláldozták őket az isteneknek. Megdöbbentő, hogy az azték-spanyol háborúban a spanyolok az aztékokat tartották barbároknak az emberáldozatok miatt, az aztékokat viszont a hódítók kegyetlensége döbbentette meg, mert az őslakosok sosem akarták megölni ellenségeiket a csatamezőn, azt fölösleges vérontásnak tekintették.