Múltunk, ha szembejön - Önkényuralmi emlékeink - Önkényuralmi emlékeink [antikvár]

Miféle sors várt a „forradalom árváira”, azon húszezer magyar kamaszra, akik 1956 őszén egyedül „futottak világgá” – vagy egy másik korszakváltáshoz érve azon intézetekben felnőtt, lázadó tizenévesekre, akik épp az 1989-es rendszerváltás évadján váltak nagykorúvá? Hogyan alakult Trianon óta a kisebbségi magyar közösségek „szétfejlődése”, dacolva háborúval, diktatúrákkal s megannyi újabb uralom-váltással? Melyek a mélyebb strukturális és tömeglélektani okai a térségbeli nacionalizmusok makacs újraéledésének, és velük szemben a modernitás, a demokratikus értékrend látványos gyengeségének? Hogyan él tovább a Kádár-kori amnézia ’56 és ’89 valódi örökségét máig elfedve és elvitatva? Mi jellemezte a ’70-es, ’80-as évek cenzúravitáit, a hazai szamizdat mára jórészt elfeledett hőskorát, és vajon miféle mulasztás terheli a rendszerváltó értelmiséget, a sajtót, az egyház(aka)t, a régi és új politikai elit(ek)et? Végül: miben is áll a hivatásos „emlékezet-munkások”, a történészek dolga?