Az első magyar ásatás Egyiptomban [antikvár]

Magyarországon az ókori Egyiptom kultúrája és emlékei iránti érdeklődés már a XIX. században megnyilvánult. Erről tanúskodnak a Nílus-völgyben utazó magyar turisták leírásai és főként azok a tárgyak, melyeket utazásaik során vásároltak. Amióta az ifjú J. F. Champolion megfejtette az egyiptomi írás(oka)t (1822), létrejött az egyiptológia tudománya és Európa országaiban tudósok tanulmányozták a szövegeket és az emlékeket. Megkezdődött a helyszíni munka is, az egyiptológusok felkutatták, leírták és gyűjtötték a műemlékeket, melyek egy része először a kairói Ezbekieh parkba, onnan a Citadellába került, ahonnan a tárgyakat A. Mariette francia egyiptológus előbb a Bulaq-i múzeumba (1858), majd a Gizai palotába (1890) szállíttatta, míg megépült és megnyitotta kapuit (1902) a jelenlegi Egyiptomi Múzeum. A tudósok nyomában, őket sokszor megelőzve kincskeresők tűntek fel a leglátványosabb ókori városok, templomok és temetők környékén, és a titokban végzett sírrablásokból származó leleteket gazdag magángyűjtőknek adták el. Az egyiptomi hatóságok a gátlástalan és veszélyes fosztogatásokat az 1853-ben A. Mariette által alapított Régészeti Felügyelőség megalapításával akarták megállítani és ezáltal a kutatásokat tudományos mederbe szorítani. Ez a hivatal az európai missziók működését is szabályozta, s valóban, a múlt század utolsó évtizedeiben az egyiptológusok tevékenysége mind szervezettebbé vált.