Pannónia Szíve - a Vértesi Kistérség [antikvár]

Lágy lankák és lejtők. Meg mindennapos magyar munkazaj. A vidéki csend és a zajos főváros közelségének elegye ez a vidék. Hosszú, enyhén lefutó mellékutak, mint szalagok a dombokon, ahol elengedett kormánnyal gurulunk a kerékpáron, nevetünk közben és a széllel játszunk. Kirándulunk. Teraszos vendéglők, panorámával a falura és a környező hegyekre, mellettünk a gyerekek lábatlankodnak, előttünk a tányéron vadpörkölt, hozzá egy kis pohár piros bor. Pihenünk. Olvasgatjuk, ízlelgetjük ezt a könyvet, benne a hely szellemét és történelmét: Dobozi Mihályra vagy Vajda Jánosra gondolunk, költőkre és hadvezérekre. Feltöltődünk. A vasárnapi ebéd után focimeccset nézünk a faluban, visszarúgjuk az útra kivágódott bőrgolyót, hallgatjuk a helyi embereket. Ismerkedünk. Mindannyian, akik errefelé vendégeskedünk vagy kikapcsolódunk, egyidejűleg érezzük itt a nyugalmat és nagyvárosi tempót is. A munkahelyek vonzerejét, a gazdaság szívóhatását. De a lüktetés és az ország véráramának érzékelése közben időnként ritmusosan mindahányan, de megpihenünk. Nyugodtan pulzálunk, erőt gyűjtünk, majd fölhasználjuk a megszerzett szellemi-lelki energiát, s munkálkodunk a tovább a családért, a közösségért, végeredményében a hazánkért. Ezen a vidéken érzi az ember igazán, hogy itt dolgozik az ország kamrája és pitvara. Itt van a mi szívünk. A Vértes alatt, a Váli-völgyben, az etyeki dombok között, a főváros alatt ver a mi természetes motorunk. Pannónia szíve.