Pásztó - Oskolamester-ház [antikvár]

A Mátra és a Cserhát hegység találkozásánál, a Zagyva folyó völgyében, hegyektől körülölelve fekszik Pásztó. A közelmúltban - 1984. január 1-jén - nyerte vissza városi rangját. Az M3-as autópályáról Hatvan előtt letérve Salgótarján felé, a 21. számú főútvonalon közelíthető meg. Kedvező fekvése iatt ősidők óta lakott hely volt. A magyar honfoglalás után a fejedelmi, majd a királyi család birtokába került a vidék. Feltehetően királyi alapításként létesült Pásztón a XII. század legelején egy bencés apátság. Azt, hogy bencés és nem bizánci rítusú volt, az elmúlt másfél évtized régészeti kutatásai döntötték el. Az itt feltárt XII. század eleji monostor háromhajós, nyújtott formájú alaprajza semmiképpen nem köthető az alapvetően centrális elrendezésű bizánci templomokhoz. Szentélyének elrendezése és egyéb részletformái a német román kori építészet felé mutatnak kapcsolatot. 1190-ben III. Béla király ciszterci apátságot alapított itt. A ciszterciek az elhagyott bencés monostort foglalták el és csak 1230 körül, az épületek leégése utáni újjáépítéskor nagyobbították. A mohácsi vész után a szerzetesek elmenekültek Pásztóról. Az elhagyott monostort királyi parancsra megerősítették, és az 1546-ban várként szerepelt. A romos középkori épület helyére a Wellehrádból visszatelepülő ciszterciek 1715-1720 között barokk kolostort építettek. E barokk épület előtt tártuk fel a középkori apátság romjait és az Országos Műemléki Felügyelőség romkertet alakított itt ki.