A fasizmus hazugságai [antikvár]

Részlet: A hazugság hazugsága Még mindannyiunk feje kóvályog a hazugságok áradatának attól a roppant mértékétől, amelylyel a fasizmus eltorlaszolta ideig-óráig a szabadság útját. Ravasz, agyafúrt, elvetemedett, sokszor bonyolult, gyakran éppen egyszerűségüknél fogva módfelett hatásos hazugságok ködösítették el a láthatárt és bénították meg az emberiség igen nagy tömegeinek legtiszteletreméltóbb ösztönét: a szabadságvágyat. A fasiszta fejlődéstörténet huszonöt esztendeje alatt nem az volt a legembertelenebb pusztítás, ami a fasizmus rendőri, zsurnalisztikái, militarista machinációinak segédletével következett be az emberi méltóság és a politikai szabadság tébolyító eltiprása terén, hanem az, hogy a tömegek már-már nem is törekedtek visszavívni az elrablott szabadságot, a szabadság hiányának érzése már-már nem is ingerelte őket a hazugság mérgével fertőzött szuronyok ellen és a rabságot tűrték, anélkül, hogy tudták volna, hogy rabok. Beérték a szabad, égboltnak azzal a szegletével, amelyre a börtön vasrácsán át nyílott vigasztalan kilátás s az olykor mégis beszüremlő szabadság ellen úgy védekeztek, mint a pincéből előbújó ember, ha szemét napfény éri...