A szocialista internacionálé alapelveinek deklarációja [antikvár]

Fedlapjai belső oldalán ex libris, hátsó fedlapján tintás folt.
"A forradalmak tanulságai A demokrácia szíve, a központja a mi szocialista meggyőződésünknek. Ez az elméleti meggondolások alapja, amihez mérhető. Számunkra a demokratikus principiumok nem korlátozhatók, alkalmazásuk akár politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális téren egyaránt magától értetődő. A szocializmus alapja, mint Jaures mondotta: "demokrácia a végsőkig". Ez nem csak az emberi jogok, de az állampolgárok felelősségének korlátlan fejlesztését is jelenti. A korlátlan demokrácia koncepciója, amely 1789 és 1799 között született, abban a zavaros, kaotikus - időnként sötét, máskor dicsőséges korban, amit a forradalom jelentett. Először is a népfelség eszméje - az uralkodó Isten kegyelméből való jogával szemben - a népszabadság elve és annak garanciája, a mindenféle elnyomástól mentes, szabad társadalom szorosan összetartoztak. Más szóval szólva a forradalomra való emlékezés nem a hamuban való kotorászást, a mához nem kapcsolódó történelmi emlékek felidézését kell hogy jelentse. Ellenkezőleg, azt kell megvizsgálnunk, hogy a forradalom tanulságai közül melyek aktuálisak a mai világban is. Az amerikai függetlenségi háború eredet - amit Észak Amerikában forradalomként is emlegetnek -, amely a társadalmi törekvés céljául a boldogságra való törekvést jelölte meg, ez a francia forradalomból származik. Olyan célokat tűzve ki, amelyek csak kollektív erőfeszítések nyomán érhetők el történelmi távlatban, szabadság, egyenlőség, testvériség. Mi szocialisták tudjuk, hogy a szabadságért folytatott harc még nincs megnyerve, az iparilag fejlett társadalmakban sem. Hogy az egyenlőség elérése bármely országban igen nehéz eszmei célkitűzés, megvalósítása mindig kérdéses. És az emberek közötti testvériség, az osztályok és népek közötti olyasmi, amit nap mint nap építünk, de sohasem tökéletesen kész."