Bővebb ismertető
Borítói kopottasak, karcosak. Lapélei enyhén hullámosak.
Merre halad és milyen jövő előtt áll Európa? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző. A könyv egyik nagy értéke éppen az, hogy megtudhatjuk, nem csupán az unióba újonnan belépő tagországok polgáraiban merülnek fel felemás érzések az egekig magasztalt, ám felettébb bürokratikusnak tetsző EU-t illetően. A mű másik nagy értéke, hogy mindenki számára teljesen érthető, tárgyilagos betekintést nyújt az európai egyesülési folyamat valódi történetébe és szervezetrendszerébe. A nem egyszer kulisszatitkokat eláruló, több szakágazat kérdéseit is felölelő, nagy szakértelemmel és szokatlanul igényes, éles kritikával megírt kötet viselhetné akár a "Bevezetés az igazi EU-ba" címet is. A könyv szerzője, Vaubel-professzor egykoron Eu-romantikus volt, s ebből az alapállásból vált Eu-kritkussá. A kötet elítéli a "brüsszeli toronyépítést". Kritikája rendszerelméletileg tartja szükségesnek, hogy az alkotmányos alapokat nélkülöző brüsszeli bürokratikus központosításnak hamarosan véget kell érnie. Gyakorlati példákon mutatja be az EU-intézmények önérdeke és az egyes nemzeti kormányok és a különösen erős lobbik között kialakult "szentségtelen szövetséget". Megtudjuk, hogy az EU kiváló eszköz a kormányzatok kezében. Nevezetesen arra, hogy kikerüljék a nemzeti parlamenteket és külső szereplőre hivatkozva fogadtassanak el népszerűtlen döntéseket, elfedve ezzel saját gyengeségeiket. A szerző plasztikusan, a kívülálló számára is érthetően mutatja be az egyes intézmények önérdekét az integráció mind szélesebb körökre történő átvitelében és a minél nagyobb hatalom illetve befolyás megszerzésében. Vaubel kétségbe vonja a "centralizáció vastörvényét". Nem hiszi, hogy a társadalmi és technikai fejlődésre adott egyetlen lehetséges válasz a minél nagyobb központosítás. Ilyen művekben nem csupán a magyar könyvpiacon van nagy hiány.