Harminc ezüst [antikvár]

A ​besúgók tudják, mit tesznek. Hitük szerint az erkölcsi romlás és a hibás politikai meggyőződések ellen lépnek fel, áldozataikat mégiscsak megszégyenülésnek vagy üldöztetésnek teszik ki, legrosszabb esetben halálra szánják. A besúgás, amely Júdás révén az üdvtörténetnek is része, tömegesen elkövetett bűncselekménnyé csak akkor fajulhat, ha a társadalom felett is bűnös módon gyakorolják a hatalmat. A huszadik században így történt ez mindenütt, ahol a Gestapo és a KGB uralkodott. Amíg a Gestapo viszonylag kis létszámú apparátusa tömegméretű besúgásokra tartott igényt, és nélkülük meg sem lehetett volna, addig a KGB-birodalomban, hálózati személyeinek hadseregével, maga az állambiztonsági szolgálat ezerfejű szörnye lett a kifürkészés központja. A besúgás közeli szomszédja a hírbe hozásnak, a pletykabeszédnek, a vádaskodásnak és a befeketítésnek. A feldolgozott témák és a bemutatott példák gazdagságából kiviláglik, hogy az emberi viselkedés látszólagos árnyoldala mögött sokrétű erkölcs- és kultúrtörténet bújik meg. A szerző matematikát és germanisztikát tanult Berlinben és Varsóban, ma a német irodalom és az esztétika egyetemi tanára Varsóban és Trierben. A német nyelv és irodalom kelet-közép-európai megismertetéséért 1995-ben az Alexander von Humboldt Alapítvány díjában részesült.