A Harmadik Birodalomról szóló általánosan elterjedt tévhitek egyike a rendszer külpolitikájához kapcsolódik. Ez a távhit azt sugallja, hogy 1933. január 30. után Németország gyökeresen szakított addigi külpolitikai orientációjával és teljesen új útra lépett, ami egyben Adolf Hitler kancellár politikájának kizárólagos megvalósítását jelentette. Ez a kijelentés több szempontból sem állja meg a helyét. Egyrészt azért, mert Hitler figyelmét 1933-as hatalomra kerülése után saját és pártja belpolitikai...
A Harmadik Birodalomról szóló általánosan elterjedt tévhitek egyike a rendszer külpolitikájához kapcsolódik. Ez a távhit azt sugallja, hogy 1933. január 30. után Németország gyökeresen szakított addigi külpolitikai orientációjával és teljesen új útra lépett, ami egyben Adolf Hitler kancellár politikájának kizárólagos megvalósítását jelentette. Ez a kijelentés több szempontból sem állja meg a helyét. Egyrészt azért, mert Hitler figyelmét 1933-as hatalomra kerülése után saját és pártja belpolitikai helyzetének megerősítése kötötte le, és kimondottan kevés személyes figyelmet szentelt Németország külpolitikájának. Másrészt gyökeres szakításról már csak azért sem beszélhetünk, mert a Weimari Köztársaság idején a külpolitikai pluralizmus virágkorát érte és számos különféle elképzelés és vélemény létezett egymás mellett, a Külügyminisztérium (Auswärtiges Amt) hivatalos körein belül is. Két fontos ponton azonban ezek a koncepciók mindenképpen találkoztak: szinte általános egyetértés alakult ki a versailles-i békeszerződés revízióját illetően és töretlenül élt tovább a törekvés Németország nagyhatalmi politikájának megteremtésére. Ezek az elképzelések - mint majd látni fogjuk -, radikálisan nem változtak az új, nemzetiszocialista vezetés idején sem. Erre utal már az a tény is, hogy sem a német külügyminisztérium személyi állományában, sem felső vezetésében nem következtek be személycserék a Machtergreifung kezdeti időszakában: továbbra is a konzervatív, 1932 júniusában kinevezett Konstantin Freiherr van Neurath állt az Auswärtiges Amt élén. Egyébként maga Hitler sem vetette el a revizionista törekvéseket, csupán túllépett rajtuk, ahogy ezt az 1930-as évek történései is bizonyították.A fentebb említett népszerű tévhit másik fele arra utal, hogy kizárólagosan Adolf Hitler szabta meg a Harmadik Birodalom külpolitikai lépéseinek menetét és lényegében senkinek sem volt beleszólása - még Külügyminisztériumnak sem -, arra, hogy Németország kivel lép szövetségre és milyen diplomáciai lépéseket tesz.
Termékadatok
Cím: Külpolitikai irányvonalak a Harmadik Birodalomban [antikvár]
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.