Magyar-cseh történelmi kapcsolatok [antikvár]

Az új magyar történettudomány elsőrendű feladatai közé tartozik a szomszédnépekhez fűződő kapcsolataink feltárása. A szocializmus építésének közös, nagy ügye egyszersmindenkorra eltüntette azokat a mesterséges ellentéteket, amelyeket a régi uralkodó osztályok állítottak a magarság és a szomszéd népek békés együttműködése elé. Évszázadokon át az uralkodó osztály önző érdekei irányították a magyar politikai, gazdasági és kulturális életet. E szűk osztályérdekek alapján nem egyszer sikerült egymásnak ugratni a népeket. A népek közti bizalom, az egymás iránti érdeklődés gyakran ütközött bele az úri politika tilalomfáiba. A múlt polgári történetírása híven kiszolgálta az uralkodó osztályok politikáját. A magyarság és a szomszédnépek kapcsolatainak kutatása a polgári történetírók számára valóságos táptalaja volt a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak. A polgári tudomány igyekezett összhangban maradni a burzsoá rendszer politikusainak hatalmi aspirációival: érveket igyekezett szállítani a hódító imperializmusnak, történelmileg iparkodott alátámasztani a másik nép szabadsága ellen törő úri politikát. A népek közötti történelmi viszony torzító tükörben jelentkezett. Magyar részről a magyarság "hegemóniáját", kulturális "elsőbbségét", "dunamedencei hivatását" szegezték érvként a szomszédos népek polgári politikusainak és tudósainak lényegében hasonló törekvéseivel szemben. Az "eszmék"-nek ebben a vad zűrzavarában azután a népek kapcsolatának kérdése messze eltávolodott a történelmi igazságtól. A történetírást ezen a területen is sikerült a kapitalista osztályérdekek egyszerű kiszolgálójává süllyeszteni...