Nemzeti önvizsgálat [antikvár]

Részlet a könyvből:"A történelem írott emlékei alapján ismerünk olyan népeket, amelyekre máig jellemző maradt a nemzeti, kulturális és gazdasági közösség, és vannak olyanok, amelyek "eltűntek". Ezek között vannak létszámban, erőben és hatalomban nagy és kis népek egyaránt. Némelyik története ismert, másoké nem. Például méd-perzsa birodalomban a két alkotóelem először egyforma erős volt, de később a perzsák, a médek fölé kerekedtek a birodalomban. De az Ószövetségben említett és leírt népek egy részéről csak az elmúlt évtizedek céltudatos régészeti munkája bizonyította be, hogy valóban léteztek, s nem a találékony mesemondók képzeletének gyümölcsei. Talán beteljesedett rajtuk Isten figyelmeztetése, amelyet Jeremiás által mondott? "Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek." (Jer 2. 5) (Elgondolkodtató tény, hogy míg több nép "eltűnt", addig Izrael gyermekei a kétezer éves szétszóratásban is megőrizték önazonosságukat.)Közelebbi példát említve - a Kárpát-medence történelmét vizsgálva - feltehetjük a kérdést: Hol vannak a besenyők? A kunod? A jászok? Létüket helységnevek őrzik, sőt a jászok évente világtalálkozót tartanak - de saját nyelvük eltűnt, s ők elválaszthatatlan részévé váltak a magyar népnek."