Voksok és mandátumok [antikvár]

BEVEZETÉS A modem társadalmakban aligha található még egy olyan mértékben elterjedt, egyetemes jellegű intézmény, mint a választás.1 Ez az aktus elválaszthatatlan a parlamentáris demokráciák kialakulásától és fejlődésétől. Intézményesült funkciója, tartalma folytán, valamint eljárások bonyolult együtteseként egyaránt hozzánőtt a demokratikus politikai rendszerekhez. Amint azt Stein Rokkan megállapította: „a választások intézménye kulcsfontosságú a XX. századi tömegdemokráciák fejlődésében" (ROKKAN 1968:17). Ezért bizonyos mértékben vitathatónak tűnik számunkra az a szakirodalomban gyakori felfogás, amely a választásokat kizárólag vagy elsősorban technikaként fogja fel. Ez ugyanis csupán egyik - bár kétségtelenül kiemelkedően fontos - összetevője a választás szélesebb értelmezésű fogalmának. E problémát talán érzékelhetőbbé teszi egy terminológiai kérdés felvetése. A magyar „választani" szónak az angolban a „to choose" és a „to elect" kifejezések felelnek meg, amelyek nem tekinthetők teljes mértékben szinonimnak. Az előbbi inkább alternatívák közüli kiválasztást jelent; a többség megtalálásának procedúrájaként elsősorban technikának fogható fel. Az utóbbi viszont a társadalomnak a döntéshozatali folyamatban, a konszenzus kialakításában játszott szerepére is utal, magában foglalja a társadalom érdektagoltságának megfelelő politikai intézményrendszer létrehozását. Itt a „választás" szélesebb értelemben jelenik meg, bár természetesen ez a fogalom is tartalmazza a procedurális elemet. A magyarnyelv e két jelentéstartalmat nem tudja egy-egy szóval, elkülönítve kifejezni. E teoretikusnak tűnő probléma - amely összefüggésben van a demokrácia és a képviselet különböző felfogásaival - tisztázása a választási elemzők számára azért elkerülhetetlen, mert befolyásolja az empirikus megalapozottságú kutatásokat, a különböző típusú választási szisztémákkal kapcsolatos értékeléseket, a választási rendszerek összehasonlító elemzését. A választás általunk elfogadhatóbbnak tartott tágabb értelmezéséből kiindulva, azt az egyén és közösség, a magán és közszféra, az egyén és a politikai