Regélő váraink [antikvár]

A kiadói borító gerice elszíneződött. Számozott példány.
"Vár állott, most kőhalom..." Múltunk leglátványosabb, legromantikusabb emlékei a várak. Megközelíthetetlennek látszó bércek tetején, erdők sűrűjében, vizek partján, városok közepén egyaránt rájuk talál az ember. Van, amelyikből már csak árok és sánc, vagy alaktalan omladék maradt, másiknak több emelet magasságba nyúlnak csonka falai s akad jó néhány - ha a várak szerelmesei számára fájdalmasan kevés is -, amelyik ma is lakható állapotban múzeumként kínálja látnivalóit. Vannak olyan várak, amelyek úgyszólván egyetlen toronyból álltak, s vannak olyanok, amelyek akkorák, mint egy-egy kisebbfajta középkori város. Vannak várak, amelyek múltjához titokzatos történetek, legendák tapadnak, másokat védőinek hősiessége vagy hitványsága tett híressé-hírhedté. Vannak várak, melyek rablólovagok fészkeivé váltak, kínzókamráik, börtöneik iszonyú szenvedésekről regélnek, az összegyűjtött-összerablott kincsekhez vér tapadt. Más várak a kultúra otthonai, boldog szerelmesek meghitt fészkei voltak.