Simontornya - Vár [antikvár]

Simontornya vidéke valaha mocsaras vizekkel körülvett kisebb-nagyobb szigetekből állt. A mai Simontornya belterülete nagyobb sziget volt, melyet a XVIII. század végéig csak két hídon át lehetett megközelíteni. A község nevét adó Árpád-kori alapítású vár a középkorban és a reneszánsz idején fényes várkastély volt, a Rákóczi-szabadságharc alatt fontos erődítmény. Ma Tolna megye egyik kulturális központja. Budapestről gyorsvonattal a pécsi vonalon két óra alatt elérhető. Autóval a 61-es úton közelíthető meg, akár Dunaföldvár felől, akár az M 7-es autópályáról Székesfehérvárnál leágazó 63-as úton Cecén át. A vár keletkezése Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277 után építette az első várat, mely nagyjából a mai várudvarnak megfelelő szabályos négyzet alaprajzú, magas falakkal körülvett udvarból áll, északkeleti sarkán erős, vastag falú toronnyal és ehhez csatlakozó kapuépítménnyel. A torony és kapu észak, kelet és nyugat felé biztosította az erőd védelmét, míg délről a Sió vize oltalmazta. Az alapító és névadó Simon, fiú-örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hench fia János mester, budavári rector és óvári kapitánynak adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölta a birtokot, aki a Lackfiakkal rokonságban lévén, végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat.