Szobrok és emléktáblák Újpesten [antikvár]

Amikor az ember egy ismeretlen városba érkezik, az első információkat a köztéri szobrok, a házak falán elhelyezett emléktáblák és az utcák névadói szolgáltatják. Még semmit nem tudunk a településről, de a szobrok, emléktáblák már sejtetik; kiket tisztelnek itt, kiknek az emlékét őrzik, kikre büszkék az itt lakók. Sokszor éri meglepetés az utazót, mert nem is gondolná, hogy a kisvárosok, falvak polgárai milyen nagy szeretettel őrzik azok emlékét, akikről ma már csak lexikonokból lehet valamit tudni. Nem Kossuth Lajosra, Széchenyi Istvánra vagy Dózsa Györgyre gondolok, hanem azokra a kevéssé ismert emberekre, akik mint az adott város szülöttei, építői, fejlesztői, vezetői, híres orvosai, tanítói vagy papjai voltak. Azt hiszem így vagyunk ezzel Újpesten is. Talán meglepő, hogy bár Kossuth Lajost a magyarországi községek közül Újpesten választották elsőként díszpolgárnak 1889-ben, szobra, emléktáblája soha nem volt, mindössze egy utca őrzi a híres politikus emlékét. De nem állt itt Széchenyi vagy Dózsa szobra sem, egyáltalán nem álltak politikus személyiségek szobrai , így a változó történelmi széljárás miatt nem kellett szobrokat eltüntetni, vagy megsemmisíteni. Újpest köztéri szobrainak, emléktábláinak történetét tanulmányozva meg kell állapítanunk, hogy 1920-ig nem sok szobor és emléktábla díszítette köztereinket. A városban található emlékjelek közül addig a legtöbb egyházi, vallásos vonatkozású volt. A legrégebbi, ma is létező határkeresztet (Görgey és Erkel utcák sarkán) 1815-ben állították, amit ebben az évben készült katonai térkép bizonyít. Ez a kőkereszt az akkor még Károlyi uradalmi határdűlők találkozásánál állt és arra figyelmeztette az arra járót: mondjon el egy imát, mert szép volt a termés, vagy megmenekül egy viharból, vagy egészségesen hazaért és így tovább...