Amerikai diktatúra [antikvár]

Az USA lenne a demokrácia élharcosa? Vajon az elmúlt évtizedek háborúi mögött hányszor találkozhatunk az amerikai érdekcsoportok törekvéseivel? Valóban történt egy eltitkolt fasiszta puccs Washingtonban? Milyen kapcsolatban álltak az amerikaiak a náci Németországgal? Léteztek koncentrációs táborok az USA-ban? Tényleg végeznek emberkísérleteket a saját állampolgáraikon? Számtalan kérdés van még, melyre sorozatunk ezen részében keressük a válaszokat! Az Amerikai Egyesült Államok a demokrácia zászlóshajója. Ennél nagyobb hazugságot még nem hordott a hátán a Föld! Ez egy olyan orwelli igazság, amiben szemernyi valószerűséget sem találhatunk és ha elfogadjuk, hogy a kezdet-kezdetén az eszményi demokráciát, a szabadság hazáját és az ígéret földjét is akarták megvalósítani, ezekből a fennkölt és nemes szándékból mára semmi nem maradt. Az USA jelenkorunkra vitathatatlanul birodalommá, világbirodalommá változott – ha ugyan nem volt mindig is az… Gondoljuk csak végig! Miután az első telepesek megérkeztek az óhazából és sikerrel megvetették a lábukat az új világban, illetve elértek egy bizonyos nagyságú populációt, azonmód nekiálltak a kontinens teljes gyarmatosításának, ennek pedig egyik szükséges velejárója az volt, hogy halomba gyilkolták az őslakosokat, az indiánokat. Ó, micsoda nagyszerű, demokratikus gesztus volt ez, igaz? Elvenni, elrabolni egy néptől a saját földjét, majd ezt a népet szinte teljes egészében kiirtani! Aztán amikor ezzel megvoltak ezek a nagyszerű emberek, a demokrácia új harcosai, fogták az afrikaiakat, áthajóztatták őket a gyapotföldjeikre és a lehető legdemokratikusabb módon rabszolgamunkára kárhoztatták őket. Az eltelt évtizedek során a legaljasabb és legdurvább atrocitásokat követték el a szülőföldjükről elrabolt szerencsétlen kiszolgáltatottakkal szemben, az egész gazdaság az ingyenmunkára épült. Így ment ez generációkon át. Minden bizonnyal az afrikai rabszolgák is áldották a számukra is jól érzékelhető demokratikus vívmányokat. Volt az USA-nak egy függetlenségi háborúja is. Addig gyarmatként funkcionáltak, majd megunták, hogy a britek rajtuk élősködnek és fejlett igazságérzetüktől hajtva robbantották ki az addig példátlan véráldozatokkal járó szabadságharcukat, amiről csak később derült ki, hogy a háttérben mindenféle pénzügyi körök érdekeit szolgálta, akik a győzelmet követően roppant demokratikus módon megkaparintották az ország teljes infrastruktúráját és gazdaságát. Megemlítendő még a polgárháború is, amelynek során a lánglelkű amerikaiak között súlyos ellentét feszült, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy most akkor legyen továbbra is rabszolgaság vagy sem. Százezrek meneteltek így a halálba ilyen-olyan meggyőződésből fakadóan. Aztán a győztesek elnöke, Lincoln megírta, hogy tényleg nem annyira haladó dolog a rabszolgatartás, de az sincs rendben, hogy az országba hurcolt feketék tízezrei továbbra is az Államokban maradjanak, úgyhogy mielőbb vissza kellene őket deportálni Afrikába. Íme a fejlett esélyegyelőség ékes példája… Sorolhatnánk még tovább akár oldalakon keresztül az ifjú Amerika hőstetteit, háborúit Mexikóval, a gyalázatos Fülöp-szigeteki kalandját, a FED (Federal Reserve System) felemelkedését és az Alapító Atyák érintettségét különböző, a demokratikus értékrendet elvető titkos társaságokban. Szegény amerikai demokraták kénytelenek voltak két japán várost atombombával felégetni, több százezer civil embert meggyilkolva ezzel a tettükkel. Bevonultak különböző országokba, demokrácia-exportot hajtottak végre, de az minden bizonnyal nem az ő hibájuk, hogy áldásos projektjeik nyomán csak pusztulás és káosz maradt. • Felteszem az egymillió dolláros kérdést: Tudnak Önök egyetlen olyan országot mondani, amelyet az USA felszabadított a zsarnokság alól és ezután irigylésre méltó felvirágzásnak indult és ezzel együtt megvalósultak, kiteljesedtek a demokratikus elvek? Nincs ilyen ország. Amerika felszabadító háborúi során kizárólag áldozatok keletkeztek, beleértve azokat, akiket meg akartak menteni. Az iraki ámokfutás mérlege az ország több részre szakadása, a terrorista tevékenység brutális növekedése, az infrastruktúra teljes pusztulása, minimum egymillió civil áldozat és sokkal, de sokkal több testi-lelki sérült, nyomor, kilátástalanság és persze az ottaniak tehetetlen dühéből táplálkozó gyűlölet most már az egész nyugati világ iránt. A demokrácia elszánt harcosa, Amerika Kapitány, a világ vezető hatalma és minden más ország példaképe elbukni látszik. Erkölcsileg, gazdaságilag és előbb-utóbb katonai értelemben is ez lesz a sorsa. Ahogyan a birodalmaké általában. Ahogyan a zsarnokoké általában. • A legfőbb kérdés most az, hogy kialakulhat-e az Egyesült Államokban valamikor a közeljövőben bármilyen diktatórikus rendszer? A kissé cinikus és fanyar válasz erre az, hogy ez már nem kérdés… Az USA-ban már most számos módon visszavettek a szabadságjogok jó részéből és ott tartanak, hogy szép lassan, de biztosan, módszeresen számolják fel a privát szférát. Talán kevesen tudják, hogy az USA-ban egyszer már megkíséreltek egy olyan államcsínyt, ami, ha sikeres lett volna, akkor bizony a nép búcsút mondhatott volna még a látszat-demokráciának is, és egy fasisztoid kormány igazgatná talán még napjainkban is a hétköznapokat. Külön érdekessége ennek a történetnek – amivel részletesen is megismerkedhetnek -, hogy a támogatói kör zömét a nagyvállalatok vezetői tették ki! • Szóval lehetséges, hogy egyszer Amerika, a demokrácia zászlóshajója (sosem volt az…) az önkényuralom mocsarába süllyed?