Jönnek? Mennek? Maradnak? [antikvár]

Az MTA Politikai Tudományok Intézete immár harmadik alkalommal indítja útjára a Nemzetközi Migráció Kutatócsoport előző évi munkájáról szóló kötetet. A tanulmányok most is sokfélék, miként a határokat átlépő vándorok, ám a kutatók végkövetkeztetése egybecseng: Magyarország válaszúton van. Egyrészt a közelmúlt vándormozgásai az átalakuló társadalom és a gazdaság szinte minden gyengeségére rámutattak, s ez azonnal védekező reflexeket váltott ki. Másrészt a migráció egyre jelentősebb alternatívát kínál, legalább időlegesen a mindennapi megélhetési gondok, hiányérzetek kielégítésére. A vonzás és a taszítás így egyszerre jellemzi a vándorokhoz és az útra készülőkhöz fűződő viszonyunkat. Szükségünk lenne migrációs politikára vagy legalább arról folyó vitákra, e halogatás egyre nagyobb feszültségeket okoz a befogadásra, segítségre várók, a hatóságok, a társadalmi szerveződések és a polgárok, adófizetők, helyben maradók és itt élők között. A kutatócsoport is válaszút elé került: most először vált bizonytalanná a kutatás további finanszírozása, az empirikus vizsgálatok eredményének hasznosítása. Szokásos kelet-európai paradoxon: amikor lassan együtt az elméleti és a terepmunkával gyűjtött ismeret, amelyre nagy szükség is lenne az új, előre tekintő bevándorlási, menekültügyi vagy még nagyratörőbben migrációs politika, szabályozás kimunkálásához - addigra elfogy az erő, az érdeklődés és a pénz a hivatalok részéről. Korábbi két tanulmánykötetünkben (Menekülők, vándorlók, szerencsét próbálók és Útkeresők) felirat jelezte, hogy munkánkat a Menekültügyi és Migrációs Hivatal támogatta.