Bővebb ismertető
A magyar tudományos élet évtizedek óta kevés figyelmet fordított a magyarság,a dunatáji népek, nemzetiségek és etnikai kisebbségek történetével, jelenkorával, kulturális és történelmi emlékeinek feltárásával foglalkozó kutatásokra. A nyolcvanas évek második felében végbement társadalmi, politikai változások eredményeként e kiemelkedő fontosságú kutatások megkülönböztetett kormányzati figyelemben részesültek. Ennek megfelelően kapott 1986-ban helyet a "Magyarságkutatás" című program a kormányzati kiemelésű kutatások között, majd 1991-től az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások VIII/B főirányaként részesült támogatásban. A tőirányt 1993-ban bekövetkezett halálig Juhász Gyula akadémikus vezette, majd Hofer Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kapott megbízást a program irányítására. A kutatások elsőrendű célja az volt, hogy tömörítse, koordinálja és finanszírozza a Kárpát-medence népeinek, nemzetiségeinek és kiemelten a szomszédos országokban és a világ más tájain diaszpórában élő teljes magyarságnak kiterjedésére, létszámára, történetére és jelenére, életük jogi-politikai kereteire, tudati viszonyaira és kulturális-oktatási intézményeire vonatkozó, szétszórtan folyó kutatásokat. Kiemelt szerepet kaptak a Magyarországon élő nemzetiségek megismerésére irányuló, továbbá a magyarok és nem magyarok kapcsolatát, kölcsönviszonyát és egymásról alkotott véleményét feltáró kutatások is. A program által támogatott kutatások eredményekkel segítséget nyújtsanak a politikai döntéshozóknak a szomszédos országokkal kapcsolatos külpolitikai stratégia kialakításához, a nemzetiségi és kisebbségpolitikai kérdésekben való gyors és szakszerű reagáláshoz.