Törökország [antikvár]

Az oldalak alja kicsit hullámos.
Törökország évezredeken át a világ egyik legfontosabb összekötő útja volt: a keletről érkező, fűszerekkel és selyemmel megrakott karavánok a ma Isztambul néven ismert városon át vonultak a nyugati vásárterekre. Mégis, ez az Európába is átnyúló nagy kiterjedésű ázsiai ország egészen az utóbbi időkig ismeretlen volt a turizmus számára, 8000 km hosszú csodálatos tengerpartja, képeslapra kívánkozó halászkikötői, kristálytiszta tengerei és a megejtően szép táj mind elkerülte a nyaralni készülők figyelmét. Ehelyett Törökország az "utazók" vadászterülete maradt, azoké, akiket vonzott a letűnt civilizációk megszámlálhatatlan emléke, a fényűző szultáni paloták, az ottomán mecsetek, az ámulatba ejtő archeológiai helyszínek, a sziklába vájt barlanglakások és az ősi termálfürdők. Azoké maradt, akik szívesen lemondanak az otthon megszokott komfortról, és akiket nem érdekel különösebben a napfényes, homokos part. Törökország azonban szinte egyik napról másikra jelentős versenytárs lett a vakációt szervező idegenforgalmi piacon. A nyaralókat, miután ráuntak a már megszokott földközi-tengeri napos helyekre, csábították az újságokban, a folyóiratokban és a televízióban hirdetett hihetetlenül alacsony törökországi árak, és mind nagyobb számban kezdtek az ország partvidékére seregleni. A nagy nemzetközi utazási irodák kihasználták a konjuktúrát, és kifejezettten azok számára szerveztek nyaralásokat, akiket nem vagy csak alig érdekelt más is, mint a kellemes semmittevés az áldott, napsütötte tengerparton. Sajnos az olcsó nyaraláshoz kapcsolódó szolgáltatások rendkívül alacsony színvonalúak voltak. A spanyol és a görög utak nyújtotta komforthoz viszonyított kevésbé kellemes törökországi kínálattal szemben egyre fokozódott a nyaralni vágyók kiábrándultsága, és egyre csökkent a látogatók száma.