Történelmi arckép [antikvár]

Nádas József tanár, történész életútja egy generáció sorsa. Azé, amelyik 1945 előtt indult és - szakmai tudása révén, a magasfokú emberi tisztesség példájaként - nagy ívű pályát futhatott volna be, ha ezt a pályát nem töri derékba a Rákosi-korszak. E nemzedék legjobbjai azonban megmutatták, hogy akaraterővel, hittel, erős jellemmel minden körülmények között helyt lehet állni. Megvalósították azt az erkölcsi követelményt, melyet Nádas József fiatal férfiként szabott maga elé: "tiszta kézzel zárhatták számadásukat." Nádas József ösztöndíjas kutatóként kezdte pályáját a gazdasági világválság idején, 1932-től óraadóként, majd kinevezett tanárként folytatta Székesfehérváron. Ezután a komáromi tankerületi főigazgatóságon, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. 1949-ben politikai okokból fegyelmivel elbocsátották. 1954-ig, rehabilitálásáig, nehéz évek következtek: munkanélküliként, alkalmi és betanított munkásként élt. 1955-ben a Könyves Kálmán Gimnázium tanára lett, innét ment nyugdíjba 1967-ben. Nyugdíjasként megírta a Könyves Kálmán Gimnázium történetét, helytörténeti kutatásokat végzett, építette a rákospalotai Helytörténeti Múzeum gyűjteményét, és a régi városrészek buldózerrel való letarolásának idején megmentette a múzeumot és a gyűjteményt a jövő számára. Előadásokat tartott, a kerület általános iskolái számára helytörténeti könyvet és módszertani útmutatót írt. Munkásságának elismerésére nem sokkal halála előtt Podmaniczky-díjat kapott. Ez a könyv, a Történelmi arckép Nádas József műveiből készült válogatást és róla szóló írásokat tartalmaz. Bemutatja Nádas Józsefet, a tudós tanárt, a történészt, az alkotó férfit, a sors ütéseit is hősiesen álló igaz embert, akit diákjai tiszteltek és szerettek, s - mint e könyv is bizonyítja - nem felednek.