Történelmünk korszakalkotója [antikvár]

Történelmünknek vannak olyan hősei, akik a nemzeti emlékezetben nem foglalhatták el az őket méltán megillető helyet, mert keveset beszélünk róluk. Közéjük tartozik Batthyány Lajos gróf is, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, akinek emlékét szeretné élővé tenni a Budapesti Történeti Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum egymásra épülő és egymást kiegészítő kiállítása. Az 1807-ben - éppen kétszáz éve - született Batthyány a reformkorban szerzett rangjából, szilárd elvhűségéből, kiváló szervezőkészségéből s emellett a neves elődöket felvonultató családjából fakadó tekintélye a kor legnagyobb államférfijai sorába emelte. Az 1839-40. évi országgyűlésen kapcsolódott be a politikai életbe, s azonnal vezető szerephez jutott reformprogramja révén. Az 1843-44-es diétán az egész országgyűlési ellenzék vezetője lett. Szónoklatai a vallásszabadság, a börtönviszonyok és a városok politikai életének reformját, a bécsi kormányzat abszolutista bel- és külpolitikáját érintették. Az országgyűlés bezárását követően Pestre költözött, ahol gazdasági egyesületek vezetésében, a Védegylet szervezésében, az ellenzéki erők egyesítésében vállalt meghatározó szerepet. Abban a helyzetben, amelyben a végsőkig éleződött a magyar ellenzék és a bécsi udvar ellentéte, a király Batthyány Lajost nevezte ki miniszterelnökké. Feladata az átalakulás törvényeinek kidolgozása és elfogadtatása - az 1848-as rendszerváltás megvalósítása volt - az április 11-i kormányalakítást követően. A szinte eszközök nélküli kormány és miniszterelnöke hihetetlen szervező munkával törekedett a forradalmi vívmányok megvédelmezésére. Diplomáciai erőfeszítéseket tett az udvarral kialakult konfliktusok elhárítására, második miniszterelnöksége idején pedig már a fegyveres támadás kivédésére (a szervező munkája révén egybegyűjtött katonai erő szeptember 29-én Pákozdnál megállította a horvát támadást). A politikai körülmények azonban október 2-án lemondásra kényszerítették. Ezt követően önként csatlakozott a vasi mozgósított nemzetőrség táborához bizonyítván, hogy akár közkatonaként is mindent megtett volna a haza védelmében. Tragikus sors az első független magyar miniszterelnöké: 1849. január 8-án letartóztatták, hadbíróság elé állították, majd 1849. október 6-án kivégezték. A Batthyány Lajos miniszterelnököt és hadseregszervezőt bemutató kiállítások több száz eddig nem, vagy kevéssé ismert személyes tárgy, kordokumentum, ereklye segítségével elevenítik fel a gróf életét és korának eseményeit. A felvonultatott emlékek többsége a két múzeum gyűjteményéből származik, s jelentős részük kiállításon még nem szerepelt. Ez teszi igazán izgalmassá és fontossá a bicentenárium alkalmából rendezett tárlatokat. A közönség és a tudomány számára egyaránt újdonságokat jelentő kiállítások egy olyan hazafi életének ismeretét gazdagítják, akinek személye eddig háttérbe szorult olyan kortárs-hatalmasságok mögött, mint Kossuth Lajos és Széchenyi István. Alakja megérdemli, hogy a legkiemelkedőbb államférfiak mellé állítsuk példaként a haza iránti elkötelezettségből, önzetlenségből, bátorságból és önfeláldozásból.