Tündérkert: énekes misszió Erdélyben [antikvár]

2004 szeptemberében egy közepes méretű személyautóval érkeztünk Szovátára, benne az Erdélybe való költözéshez szükséges holmik és két elszánt, lelkes és a pillanattól megrendült tanárnő. A Sándor-villához kanyarodtunk, mert ideiglenesen ennek a földszintjén rendezkedhettek be, hogy Szovátán és környékén iskolákban vagy iskolán kívül magyar népdalt és egyházi éneket tanítsanak a gyerekeknek. Egyikük szerzetesnővér, másikuk társult tag, az iskolanővérek nemzetközi katolikus szerzetesrendjének tagjai mindketten. Bátor nők, akik „boldogok, hiszen álmodni mernek és álmukért kemény pénzzel fizetnek". Évek óta készültek erre a lépésre, és maguk is alig hitték, hogy megvalósult. Nem volt konyha, az egyre hidegebbé váló időben fűtés és meleg víz, de ez nem zavarta őket. Volt olyan időszak, amikor naponta 6-8 km-t gyalogoltak, hogy eljussanak az iskolába és a templomba. Kodály és Bartók nyomán, a határon túli magyarság képzésének, az éneklés, a zene és a zenei képzés teljes embert formáló hitének elkötelezve a szegényekhez jöttek: azokhoz, akiknek nincsenek olyan lehetőségeik, mint az anyaország jóléti körülményei közt élő gyerekeknek.