Ugocsa megye [antikvár]

Szabó István a magyar agrártörténet, településtörténet és történeti demográfia megalapozója, iskolateremtő mestere. Igazi műfaja egy új tudomány: a néptörténet. Ez azonban a fajelmélettel fertőzött politika számára mindenkor gyanús volt. Azok közé tartozott, akiket Rákosi korában kizártak az akadémia tagjainak sorából és mintegy "száműzetésként" lett tanszékvezető tanár ifjúsága városában, Debrecenben. Szakterületeiből is csak egyet, az agrártörténetet fogadták el, mivel ezen a területen erős szociális érzéke és tárgyilagossága igen sok "fogódzót" nyújtott a múltat aktuálpolitikai érvként hasznosító "társadalomtudósok" számára. Így vált a szakmai köztudatban "A magyar falu történészévé". A kisebbségben élők számára azonban első nagy műve, az Ugocsa megye c. monográfia a legjelentősebb. Nemcsak adataival, de szemléletével nyújtott újat az általában egy látószögből, sokszor elfogultan vizsgálódó táj- és helytörténészek számára. Szabó István - mintegy példaként - a történelmi Magyarország legkisebb megyéjét választotta ki, s annak a településtörténetre, népességcserére, demográfiára vonatkozó valamennyi adatát feldolgozta. Ugyanakkor korántsem száraz adathalmaz ez. A szerző egy dinamikus, történelmi és gazdasági történésekkel, tényekkel motivált fejlődésfolyamatot mutat be.