Borisz Sztár és a sztárevicsek [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, kötéstáblája kopottas
Hosszú utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat e század végén - a „kollektív Raszputyintól" a „kollektív Putyinig". Hosszabbat, hisz a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Márpedig ebben az időben a „kollektív Raszputyin", ahogy Jelcin oligarchákból és rokonokból összegyúródott politikai kísérletét keresztelte el az orosz nép, oly messze van már tőlünk, mintha soha nem is lett volna. Darabkái - itt egy oligarcha, ott egy liberális ifjúreformer, amott egy polgármester vagy kormányzó - gyors ütemben és engedelmesen épülnek be az új hatalom falába. Oroszországban javában zajlik a szokásos államforradalom. Vlagyimir Putyin nem abban különbözik Borisz Jelcintől, hogy a sorsszerűség zord pecsétjét viseli homlokán. Ott viselte azt minden valamirevaló orosz uralkodó - cár, főtitkár, elnök - a huszadik században, akár Isten, akár a Párt, akár a Televízió ütötte is rá. Putyin abban más, hogy ő nem a kremli „családé", nem az oroszországi „oligarcháké", hanem mindenkié. Mindenki Putyinja. Egy és oszthatatlan.