Úrvacsora - A kannibalizmus kultúrtörténete napjainkig [antikvár]

Miért olyan magától értetődő számunkra az, hogy őseink vérszerződéseket kötöttek, vérrel pecsételték meg esküjüket, miért nem ütközünk meg azon, hogy isteneink véráldozatot követelnek tőlünk oltáraikon, s fel sem tesszük a kérdést, hogy mi szükségük van nekik a vérre, amit kezdenek vele és általában az égő áldozatokkal? Mi indít bennünket az istenevésre, mi tesz bennünket késszé arra, hogy az eukarisztikában valóságossá vált isteni testet és vért az úrvacsorán ostyának álcázva magukba vegyük, miért kell nekünk hinnünk abban, hogy vér kiontása nélkül nincs kegyelem, nincs nyugalom, nem várható békesség? Ez a könyv: provokáció. Minden sorával. A szerző szándéka ellenére. Nem kevesebbet sugall, mint hogy az emberi kultúra fogantatásának természetes velejárója volt a kannibalizmus, amely több millió éves történetünk során a legkülönbözőbb módon és formában lényegült bele immár a civilizációnkba is, észrevétlenül. Ma már alig felfedezhetően, alig kimutathatóan, de szinte kitörölhetetlenül köztünk van, bennünk él. A kannibalizmus kultúrtörténete arra lázít bennünket, hogy fogadjuk el a kihívást, merjünk őszintén és mélyen szembenézni önmagunkkal és rejtett tapasztalatinkkal, mert fajunk, legyen bár sokszor komolytalan a huhogás, valóban újabb krízishelyzethez közeledik, amelyen kellő önismeret s a kultúránkban hordozott kannibál örökséggel való számvetés nélkül képtelenség úrrá lenni.