Velence [antikvár]

Táblái kissé kopottasak, elszíneződtek.
Velence, ​az Velence, amellyel nem lehet betelni. Nem lehet megunni, mert nem lehet megismerni, jártunk legyen ott egyszer, kétszer vagy akár százszor is. Könyvek ezrei kísérelték meg az idők folyamán, hogy teljes százszínűségében mutassák be a pompázatos Velencét: a csatornák és riók, templomok és palazzók, a hajdani dogék, nobilik és kurtizánok világát; hogy megjelenítsék a szép ívű hidak, a kéklő Adria, az iszapos vizű lagunatájak minden báját, szépségét, érdekességét. S hogy a Panoráma városkalauzainak sorában az elsők között jelenteti meg a Velence-kötetet, ennek oka az a – talán túlzott – remény, hogy – megkísérelve a lehetetlent – a teljesség igényével számot tartó Velence-könyvet adjon a városba újra meg újra elzarándokoló magyar utasok kezébe.