Velencei bolyongások [antikvár]

Meglehet, nem ez az első album Velencéről, és bizonyára nem is az, utolsó. Csakhogy itt szó sincs turisztikai kalauzról, még kevésbé képeslap-összeállításról; ilyet könnyen beszerezhet az ember, majdhogynem annyiféle változatban, ahány nyelve van a világnak. Ám ha létezik ezektől elütő Velence-vallomás, ha létezik optikai lencsével írt verseskönyv e városról, akkor ez a kötet tulajdonképpen az." Tokaji András fotóművész sajátos szemszögből mutatja be a lagunák városát. Nem a turisták által jól ismert város képe tárul az olvasó elé, hanem az olyan ritkán látott, kevéssé ismert részletek, melyek jellemzően ragadják meg Velence arculatát. A víz és nap koptatta kövek, oszlopok, szobrok, kutak patinája s a bizánci mozaikok tompa ragyogása, a börtön szigorú vaskapui s a túlburjánzó barokk képzelet megannyi csillogó szüleménye, hófehér márványpaloták és vízmosta, süllyedő házak, s sikátorok s a végtelen tenger - a ragyogás és elmúlás e sajátos egyvelege harmonikus egységbe olvad a fotóművész lencséje révén. A könyv az "egyszeri" turisták számára hasznos és szép úti emlék, a vissza-visszatérőknek, Velence szerelmeseinek pedig az újrafelfedezés örömét nyújtja.˝