Kenya [antikvár]

A világnak kevés tája kínál több természeti csodát, mint Kenya. Itt szabadon élnek mindazok a vadállatok, amelyekkel leginkább csak a tévében (és újabban egyre gyakrabban a sajtóban is) találkozhatunk. Sok évtizeden át ez a táj az európaiak vadászparadicsoma volt. Mára már az emberek megértették, hogy a fényképezőgéppel történő vadászathoz legalább annyi ügyességre van szükség, mint a fegyvereshez. Csak az orvvadászokat nehéz megfékezni. Az első kenyai látogatás csodálatos és emlékezetes lehet, mivel az ország természeti látványosságokban gazdag, éghajlata változatos. Meglehet, ma már nem az a nagyszerű vadon, amilyen az ötvenes években volt, amikor még a rezervátumokon kívül is vadak hatalmas csordái legelésztek. Kenya egyik legfőbb gondja a magas születési arányból származó óriási népszaporulat, emberek tömegei költöznek a városokba, és a hajdan egyszerű, szerény falvak valóságos urbanizált agglomerációkká duzzadtak. A hagyományos kenyai falusi-törzsi életmód alig egy évszázad leforgása alatt kifinomultan fejlett, modern kavargássá alakult át, maga Nairobi pedig peremvidéki településből modern, nyüzsgő, vonzó világvárossá változott. A főutcáján valaha vadakat űző, trópusi sisakos vadászok ma már a régmúlt legendái közé tartoznak. Olyan írók, mint a Volt egy farmom Afrikában szerzője, Karen Blixen, közeli betekintést nyújtanak az első európai telepesek által megismert Kenya hajdani életébe.