Útikalauz modern nomádoknak [antikvár]

A lapélein szórt apró halvány foltok találhatóak.
„Te jártál Pakisztánban? És milyen helyen laktál? Volt mit enni? Nem veszélyes? Tényleg kell oda vízum? Hogy tudtál kommunikálni a helyiekkel? Bátor vagy, én nem mernék oda menni! Ezer és egy ilyen párbeszédnek voltam fültanúja és elszenvedője az utóbbi évtized utazásai után. De nemcsak Pakisztánnal, hanem a közeli Koszovóval és Albániával kapcsolatban is hasonló kérdések hangzottak el. Mindebből az derült ki számomra, hogy mi, magyarok viszonylag keveset utazunk. Vajon mi ennek az oka? Nincs rá pénzünk? Nincs elég szabadidőnk? Nem beszélünk nyelveket? Vagy egyszerűen csak nem merünk magunktól elindulni? Meggyőződésem, hogy sok esetben ez utóbbiról van szó.. Keveset tudunk a világról, pedig minden információ a rendelkezésünkre áll…” Az Útikalauz modern nomádoknak hasznos tanácsokat és ötleteket ad mindenkinek, aki kedvet érez ahhoz, hogy nekivágjon az ismeretlennek. • Bevezetés kezdőknek… akik még nem szerveztek önállóan hosszabb utat. • Kézikönyv haladóknak… akik már utaztak ugyan, de nem jártak még ritkán látogatott tájakon. • Szórakoztató olvasmány profiknak, akik szívesen olvassák egy „hivatásos” világjáró történeteit, aki épp olyan otthonosan mozog a Balkánon és a Közel-Keleten, mint Fekete-Afrikában. Belényi Dániel az egyetemi nyári szünetek alatt kezdte a hátizsákozást, majd néhány éven belül hivatása lett a mindenféle helyeken való „esés-kelés”. Először 2001-ben vonatozott ki Nepálba, majd évekkel később, immár több rutin birtokában a nehezebb úti célok kezdték érdekelni. Ezt követően Afganisztánban, Szudánban, Guineában, Líbiában, Pakisztánban és Iránban edződött. Eleinte turistaként, majd újságíróként utazott; ma nemzetközi fejlesztéssel foglalkozik, így útiterveit főként munkája alakítja.