Barangolás a négy világtájon [antikvár]

A borító szélei szakadtak.
Miért szeretek utazni? Miért szeret egy pap utazni? Kérdések, amire könnyen ugyan lehet felelni, de nem szeretnék álbölcselkedéssel elintézni olyan kérdést, melyre mindenki más felelet vár. Ezért inkább elmondom, hogy miért szerettem meg az utazást? Mert talán benne van a véremben... Boldogult édesapámmal sokat utazgattam, kirándultam. Igaz, csak az ország határain belül, de az utazások alatt olyan színesen beszélt a Monarchia nagy városairól, a vele történt eseményekről, hogy abban a bizonyos fiatal koromban nem is akartam más lenni, mint utazó, aki Tibetbe megy, tengerész, aki legalább is új földrészt fedez fel vagy újságíró, akit elküld a szerkesztője a világ legkülönfélébb tájára, hogy beszámoljon olvasóinak, mint látott, mit hallott? Még egészen fiatal voltam, amikor kezembe került egy ilyen világcsavargó újságírónak, Haliburtonnak könyve: Üres zsebbel a világ körül. Mint kispénzű tisztviselő fia, nem is gondolhattam másra, mint így, üres zsebbel bejárni, de valahogy bejárni Isten szép világát.