Bharata Maia [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
India nagy tanító. Utána már semmi sem ugyanaz, mint annak előtte. Addig fontosnak tartott dolgok válnak hirtelen fölöslegessé, és nem cipeled őket teherként tovább, hanem önkéntelenül elhagyod, akár a folyó a hordalékát. Egyszeriben minden olyan jelentéktelenné lesz a számodra, mint amikor az ember a halál kapuján kopogtat, és bentről kiszólnak váratlanul: "Tévedés, nem te jössz!" És a csúcstechnika és az őt működtető ember közös hozadékaként gyakran eszedbe idéződik egy kurta mondat 1968 karácsonyáról, egyenesen az űrből. Annak a rettenetesen nehéz évnek a legvégén az Apolló-8 kinavigálta magát a Hold túlsó oldaláról az innensőre, és 425 000 kilométeres távolságból így köszöntöttek bennünket a rádióüzenetükben a benne utazó glóriás asztronauták: "Isten áldja meg a Föld minden lakóját!" Az isten megannyi nevétől függetlenül máig sem veszített semmit időszerűségéből ez az örök emberi igény, amit afféle szükség támaszt köreinkben. Indiában különösen.