Dobd át a kalapod... [antikvár]

"Úr Isten! Ha ilyen körülmények között kell dolgoznom, akkor inkább beismerem, hogy tévedtem, nem tudok Amerikában maradni. Ha parkban kell aludnom, akkor sem tudom ezt csinálni - gondoltam elkeseredésemben. A rendőrök hangosan kiabáltak azzal az emberrel, nagyon durvák, szinte brutálisak és erőszakosak voltak. Teljesen ledöbbentem! Lehet, hogy kifejezetten azért csinálták, hogy mindannyiunkat, akik a buszon ülünk, megfélemlítsenek? - töprengtem, amíg a szállodához nem értünk. Ahogy kinyitottuk a szobánk ajtaját, majdnem beesett az ajtón egy hatalmas, fekete bőrű férfi. Úgy tűnt, hogy a mi szobánk ajtaja előtt állt. Hallgatózott? Mind a hárman meglepetten bámultunk egymásra egy pillanatig. - Én nagyon félek. Nem akarok itt maradni éjszakára. Ki tudja, mi történik velünk az éjjel? - mondta Ica ijedten, amikor visszamentünk a szobánkba. - Tudod drágám, borzasztó! Ezek az újonnan jött lányok semmit sem tudnak. Mindent elölről kell kezdenem, amikor egy új lány beáll hozzám dolgozni - panaszolja hol egyik, hol másik barátnőjének Mrs. Wals. Lehetőleg úgy, hogy én is halljam. Ez az én perverzitásom. Két egyetemi diplomával a hátam mögött, majdnem ötven évesen "lány" lettem."