Bővebb ismertető
Történelem
A mai Szlovákia területe már az őskorban is lakott volt. A hegyek, folyók, alföldek és dombságok gazdag vidéke mindig ideális helyet biztosított az itt élőknek. A legrégebbi emlékek Vágújhely ® közeléből kerültek elő, amelyek 270 000 évesek, tehát még a kőkorszak hagyatékai. A vidék később is sűrűn lakott része maradt Európának. A magyar határhoz közeli Domica-barlang (Az Aggteleki-karsztrendszer része) például bizonyos, hogy 800 éven keresztül lakott volt. A kőkorszak végére bizonyos, hogy fontos kereskedelmi központ volt a vidék, ahol a mediterráneum és Észak-Európa kereskedői cserélhették ki áruikat. Borostyán, különféle tengeri csigák és kagylók, fegyverek, ékszerek és fazekastermékek cseréltek itt sűrűn gazdát. Közép-Európa legnagyobb kőkorszaki földvára is a mai Nagysurány közelében épült fel. 15 hektáros területével bizonyára nagyszámú embernek adott otthont és védelmet.
A bronzkorban már jelentős rézbányászat folyt a hegyek között, ami viszonylagos gazdagságot és Biatec, feltehetően a kelta
erőt biztosított az itt élő embereknek. A legkorábbi központi hatalom a lausitzi kultúrához köthető, amely számos földvárat és favárat épített a magaslatokon, így ellenőrizve a kereskedelmet és a bányászatot. Besztercebánya közelében, Ürvölgye (Spania Dolina) területén biztosan volt már rézbánya i. e. 1000 körül. Az egymást váltó vándorló törzsek közül végül a kelták emelkedtek ki, akik hosszabb ideig képesek voltak megmarad-
Boik királya által veretett pénzérméje az I e. I. évszázadból
ni. Két törzsük, a Bőik és a Gotinik jelentős hatalomra tettek szert, i. e. 2. század körül. (A Bőik nevéből származhat Bohémia elnevezése is.) A kelták fémjelezte vaskorban a terület több szálon kapcsolódott a görög és a római államokhoz, így azoktól sok mindent átvettek. Ekkor vertek először pénzt a régióban. A kelták uralmának a germán törzsek, a markomannok és a kvádok vetettek véget, akik a mai cseh és nyugat-szlovák területeken rendezkedtek be. Félelmetes szomszédjuk a Római Birodalom volt, amellyel többször háborúztak is. A terület sosem vált a birodalom részévé, noha Marcus Aurelius római császár 179-es hadjáratával ezt célozta meg. A rómaiak komoly győzelmeket arattak, és eljutottak egészen a mai Trencsén területéig (vagy még tovább, a mai Lengyelország déU határán is túlra), a császár halála után fia azonban inkább békét kötött, és visszavonult. így nem lett római provmcia a terület, de később az itt élők jelentősen romanizálódtak, különösen a Duna menti területeken. Később a hunok is kiterjesztették birodalmukat a Kárpátok vonulataira, majd az utánuk érkező gepidák, longobárdok rendezkedtek be a térségben.
A népvándorlások újabb szakaszában megérkeztek a szlávok. írásos emlékek hiányában a kutatók ma sem tudtak dűlőre jutni sem az érkezésük idejében, sem az irányában. A legvalószínűbb, hogy a
1