A Nagyvárad-Mangália műúton [antikvár]

Ragyogó szép utunkra Nagyváradról indulunk. Nagyvárad csendes, komoly város, de van benne ízléses kacérság is. Szerintem különösen a reggeli órákban elragadó. Ha szeretik a régi, csendes városok fölé ívelő napfelkeltét, Nagyváradon megcsodálhatják ezt a képet. Reggel, az idő patináját méltóságteljesen őrző régi házak között, a gyárak között, melyeknek termékei a földkerekség messzi vidékeire is eljutnak, az új lakóházak között táncoló napsugarak flamand festmények színpompáját idézik. A gátak bilincsében csendessé szelidített Sebes-Kőrös a város központjában ívelő nagy híd alól veri vissza a nap sugarait. Térjenek be okvetlenül egy cukrászdába. Milyen finom Váradon a reggeli sütemény és a kávé! Ha azonban más ínyencségek kedvelői, vegyék szemügyre a környező szőlősdombokat. Figyelmükbe ajánlom ezeket a szelíden emelkedő dombokat, mert alighogy elhagyjuk a várost, teljesen megváltozik a táj. A rónaság egyhangúságát kontrasztképpen a Nyugati Szigethegység váltja föl. Ezt a különös, zord hegységet öreg fatemplomok kecses tornyai, a rég letűnt középkort idéző kastélyok, s sziklák és dombok között festőien szétszórt falvak ékesítik. Miután felkapaszkodunk a Királyhágó szerpentinjein, utunk átszeli a szép csucsai tájat; az út a Nyugati Szigethegység északi határán kanyarog.