A Prahova völgye [antikvár]

A Prahova a román nép történetének számos eseményét idézi fel. A vidék szépségének híre túljutott az ország határain, bejárta a világot. Egykor nagy híre kelt a csodálatos forrásoknak, amelyek Bukarest lámpásait táplálták; Bukarest volt a világ első városa, ahol az utcákat már 1857-ben petróleumlámpákkal világították. Nemsokára azután a földkerekség minden táján adták-vették a petróleumvállalatok részvényeit s kiszipolyozták a föld méhéből Románia nagy kincsét, hogy e vidék lakossága még nagyobb nyomorba jusson, mint annakelőtte. Később, a nemzetközi sajtóügynökségek világgá röpítették a Prahova-völgyi serény és bátor petróleummunkások hírét, akik az 1933-as esztendőben, a bukaresti grivicai vasúti műhelyek munkásai oldalán harcra keltek az emberibb életért, szembefordulva a fasizmussal és a szovjetellenes háborús készülődéssel. Híre ment annak is, hogy a Prahova egyik patakja mentén, a Peles királyi kastélyában végeszakadatlan tivornyázás folyik, míg a folyó másik, baloldali patakján emelkedő Doftana börtönben a munkásosztály legjobb fiait tartják fogva, kegyetlen kínzások közepette.