Ausztria [antikvár]

Az osztrákok nem renoválják a házukat, hanem revitalizálják, nem elköltöznek, hanem áttelepednek, az egyetemi hallgatók nem beiratkoznak a jogra, hanem beiktatódnak jogból, s a népszerű Wolfgang Ambros természetesen nem egy lakótelepi lányról énekel, hanem a társasház virágszáláról. Ó, boldog Ausztria, hogy játékos bájad így meg tudtad őrizni! A cicomás nyelvezetből némi öntetszelgés mellett kedélyes életvidámság hallatszik ki, ami ezt a földet és lakóit olyan szeretetre méltóvá teszi. Ausztria csupán aprócska folt a farzsebbe csúsztatott Európa-térképen, de az idegenforgalmi statisztikákban nevét csupa nagybetűvel szedik. Lakói Bécstől Bregenzig a világ közepének tartják, így azon sem csodálkoznak, hogy míg más népek nyakukat törik az utazni vágyók figyelméért, ők játszva elnyerik. A titok: az élet túl rövid ahhoz, hogy rosszkedvre vesztegessük, nézzük hát mindennek a jó oldalát, ha egyszer így is, úgy is az élete mindenkinek véges! Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy Ausztria holmi könnyelmű különcök szigete, akik egy-egy átkeringőzött nap után fejüket az aranykorként dicsőített monarchia koronázási ékszerekkel díszített párnáján hajtják álomra. Ausztria nagy többséggel szavazott az EU-ba való belépésre, végleg átpingálva ezzel a sárga császári stráfokat páneurópai fehérre. Itt-ott azért még átsejlik a sárga, ahogy Bécset járva is megérinti arcunkat a boldog békeidők fuvallata, vagy stájer földön a friss nyári levegő. Még ha a sűrű idegenforgalom helyenként kissé el is gépiesítette a vendéglátást: a nagy turistaközpontokon túl, bor és egy kiadós uzsonna mellett Ausztria még a savanyú ábrázatokra is mosolyt csal!