Csallóközi uti-képek [antikvár]

Előszó Másfél százados adósságot törleszt iQú kiadónk, midőn Ipolyi Amold három munkáját könyv alakban kibocsátani készül. Mindhárom mű régiónkról, kettejük ezen belül a Csallóközről beszél, s csak egyikük látott még születésekor, szerzője életében könyvként napvilágot. A másik kettőt a Vasárnapi Újság, Jókai Mór, Pákh Albert és Heckenast Gusztáv képes hetilapja hozta folytatásokban, s nem tudjuk, hány csallóközi famíliához jutottak el érdekes, színes, tanulságos szakaszaik; valószínű, hogy nem sok kortárs olvasójukat találtuk volna. Ma viszont két kezünk ujjain megszámlálhatjuk azokat a hazai gyűjteményeket, amelyek e százharminc éves illusztrált évfolyamokat birtokolják. Az a példány, amelyből az anyagot kimásoltuk, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum tulajdona, s eredetileg Sebők Ferenc dunavajkai plébános könyvtárát tarkította. Úgy véltük hát, itt az ideje, hogy ezek a lebilincselő és becses munkák megfelelő köntösben és gondos tálalásban mint nemes, tanulságos és szórakoztató olvasmányok népünk szellemi gyarapodását és történelmi önismeretét szolgálják. A rendkívüli tehetségű és szorgalmú, a legmagasabb tudományos célokra törő, egész történettudományi szakokat a magyar talajba gyökereztető és számos intézményt is alapító római katolikus plébános, főpap, rektor, beszterbányai és nagyváradi püspök, Ipolyi Amold Csallóközi uti-képek (Vasárnapi Újság, 1858/1-11. sz.) Fehérhegységi uti képek, 1859, 1860) és Csallóköz műemlékei (Archaeologiai Közlemények, 1. füzet, 1859) c. munkáiról beszélünk, őket kívánjuk egy messzebb tekintő kiadói program első tényeiként olvasóink hasznára fölajánlani. A tákékozottabb magyar közönség elsősorban a Magyar Mytholo-gia szerzőjeként s az esztergomi Keresztény Múzeum alapozójaként ismeri Ipolyi Arnoldot, akinek egyébként azért is figyelemmel tartozunk, mert a történelmi Magyarországnak abban a sávjában született, majd részben tanult és múTcödött is évtizedeken át, amely Trianon és Párizs óta Csehszlovákia részeként éli idejét. Mindenképpen méltó