Csap [antikvár]

Részlet a füzetből: "Kattognak a kerekek, a messzeségbe vesznek a sínpárak. Türelmetlen várakozással telnek az örömteli ismeretségek, új élmények előtti percek. Állomásépületek körvonalai rajzolódnak ki a távolban. A vágány fokozatosan rengeteg acélsugárrá szóródik szét. Sínek húzódnak balról is és jobbról is. A vonat lassít. A kalauz bejelenti: "Csap következik!" A kocsi ablakából egy nagy vasúti csomópont jellegzetes képe tárul szemünk elé: hordárok sürögnek-forognak, motoros targoncák robognak a nemzetközi postával megrakodva... Csap fogadja vendégeit, akik már a pályaudvaron elkezdik az ismerkedést a várossal. Első látásra különösnek, a többi vasútállomástól eltérőnek tűnik. Soknyelvű zsivaj, újságírók éppen interjút kérnek valakitől, pionírok kötnek vörös kendőt kedves vendégeik nyakába... Csokrok, kézfogások, ölelések..."