Erdély bűvöletében [antikvár]

Al-Duna, Kazán-szoros A kelet felé forduló Duna Szerbia és Románia határán haladva hagyja el a Kárpát-medencét (ez a medence egyetlen jelentős kifolyása). Északról a Déli-Kárpátok, délről pedig már a Szerb Érchegység jelöli ki a szűk völgyekbe kényszerülő folyó útját. Az eddig békésen haladó Duna itt komoly akadályba ütközik, és a víznek a hegyek sziklái között kellett utat vágnia magának. A Vaskapu néven is emlegetett szorosok láncolata a folyó kb. 134 km-es szakaszát jelenti. (Nagyjából Báziástól Szörényvárig tart.) A legelső a 14,5 km hosszú Galambóci-szurdok; legkeskenyebb része 230 m. (Itt áll - szerb oldalon - Galambóc várának romja, egykori magyar végvár.) Ezután következik a 13 km hosszú Gospodin Vir szurdoka, melynek legkeskenyebb szakasza szintén 220-230 m körüli. A leghíresebbek azonban a 19 km hosszú Nagy- és Kis-Kazán-szorosok, amelyekről évezredekig irtózott minden hajós. A folyó mélysége ugyan meghaladja az 50 m-t (korábban a 75 m-t) is, ám itt a legkeskenyebb, alig 150 m széles. Önmagában ez sem lenne probléma, ám a felgyülemlett víz hatalmas sebességgel préselődik át a magas sziklák között. Végül a Sip-szurdok zárja a sort, majd a Duna kijut a Havasalföldre. 1896-ban jelentős átalakításokkal próbálták hajózhatóvá tenni a szakaszt, ami csak részben sikerült. Eltüntették az addig rengeteg balesetet okozó víz alatti sziklákat és zátonyokat, és több helyen kimélyítették az addig alig pár méter mély medret is. Lerobbantották a Nagy-Kazán-szorosban álló hírhedt Prigrada-sziklát. Nem sikerült mit kezdeni azonban a Duna sebességével, így 1973-ig árral szemben vontatták a hajókat. Az Al-Duna szabályozását Széchenyi István szorgalmazta, a terveket pedig Vásárhelyi Pál készítette el. A munkálatok komoly elismerést váltottak ki Európa-szerte. A XX. század második felében itt épült fel Európa legnagyobb vízi erőműve, ami újfent nagyban átalakította a tájat. A vízszint 35 m-rel emelkedett, így eltűnt az Ada Kaleh-sziget, amely korábban Orsova közelében állt. A partszakasz is jócskán átalakult, több kulturális emlék - közöttük római koriak is - elmerült. A gát végérvényesen útját állja az ívási időben felúszó tokféléknek is.