Hargita megye [antikvár]

HARGITA MEGYE ALTALANOS JELLEMZÉSE Hargita megye a Keleti-Kárpátok középső részén terül el, nyugati fele az Erdélyi-medence dombságához tartozik. Csodálatos természeti tájai vannak, már az is figyelemre méltó, hogy viszonylag kis területen milyen változatos, elragadó látványt nyújtó felszíni formák sorakoznak. A természetjárót, akár az egyszerű utast is, vagy legyen az belföldi vagy külföldi turista, egyaránt bámulatba ejtik a Gyilkos-tó, Békási-szoros, a Nagy-Hagymás sziklabércei, a Szent Anna-tó, a lépésről lépésre felbukkanó sok-sok borvízforrás, a számos növény- és állatritkaság. Ami a szomszédos területeket illeti, három moldvai tájegységhez tartozó (Suceava, Neamf, Bacáu), valamint három erdélyi megyével (Kovászna, Brassó és Maros) határos. Az Erdélyimedencéhez viszonyítva, annak keleti részén található. Kiterjedése 6610 négyzetkilométer, Románia területének 2,8%-a. Nagy része a történelmi Csík vármegyéhez tartozott, de az 1968-as közigazgatási reform hozzátoldotta Székelyudvarhely és Székelykeresztúr vidékét is. A DOMBORZAT ES GEOLOGIAI FELEPITESE A domborzati formákat tekintve megkülönböztetünk hegyvidéket, dombvidéket, valamint medencéket. A hegyvidék a megye nagyobbik részét foglalja el. Északon a Kelemen-havasok keleti-délkeleti vonulatai, középen észak-déli kiterjedésben a Görgényi-havasok és a Hargita vonulatai, keleten pedig a Gyergyói-havasok, Csíki-havasok és a Nagy-Hagymás vonulatai borítják. Északkeleten kis területen a Besztercei-havasok is benyúlnak a megye területére. A hegyláncok között kiterjedt medencék sorakoznak, az ún. hegyközi medencék. Ezek a követke-