Horvátország [antikvár]

Horvátország. Kevés helye van a világnak, melyre olyan bőkezűen szórta volna ajándékait a természet, mint erre a Magyarországtól karnyújtásnyira lévő országra - égbe szökő helyek, lapályos völgyek, csörgedező vagy haragosan zúgó patakok, hömpölygő folyók. A vízfolyásokat harsogó vízesések teszik még látványosabbakká, a tavak is számos helyen csobogók füzérével gazdagítva gyönyörködtetik és üdítik fel az odalátogatókat. A hegyekbe barlangokat vájt a víz, dolinák adnak tágas medencéket a fennsíkokon, állat- és növényviláguk páratlanul gazdag. Folyói halban bővelkednek. De ahol a természet igazán fényűzően bánt a látnivalókkal, az a tengerpart. A csodálatos kék víz és a szárazföld találkozása lépten-nyomon szinte a világon egyedülállóan változatos. Öblök és félszigetek, több mint ezer sziget - akár egy szeszélyesen szétszórt gyöngyhalmaz kápráztatja el az utast. A partokon halászfalvak és fenséges bazilikákat birtokló városok, római császári palota, gótikus és reneszánsz épületek fürdenek a szinte egész éven át ragyogó napfényben. A tenger felszínét kis pöfögő motoros ladikok fodrozzák, vagy hatalmas vitorlákkal ékes jachtok szelik. Szárnyashajók és méltóságteljes tengerjárók hozzák-viszik az utasok áhítatosan ámuló vagy vidáman zsivajgó ezreit. A hegyek között és a síkvidékek falvaiban kedves-kedélyes földművesek és pásztorok élik mindennapjaikat. A halászok gazdag zsákmányukat rakják a kikötők partjaira a fárasztó éjszakai halfogás után - rákokat, halakat, kisebbeket-nagyobbakat, mázsaszám, napról napra, évről évre, nemzedékről nemzedékre, évszázadok óta.