Itália [antikvár]

Itálián végigkalauzolni az olvasót igen szép - és igen nehéz feladat. Valóságos kincstár ez az ország, ahol egyedülálló bőségben találkoznak a természeti szépségek az emberi kultúra magasrendű alkotásaival. Olyan ország, amely Európa fejlődésében sok korszakban döntő szerepet játszott, és a gazdag múltnak emcsak elszórt nyomait, hanem folyamatosan élő teljességét őrizte meg az évezredek során. Ezernyi arca van, amelyek mindegyike hiteles, utánozhatatlan, a maga módján teljes és lenyűgöző. Melyik arcát állítsuk hát előtérbe? Az európai múlt legmélyebb, legtávolibb emlékei, a görög és római élet színei adják meg az írás alaphangját? Vagy a másik egyetemesség, a középkor emlékei alkossák a talajt, amelyből Itália mai életét eredeztetjük? A reneszánsz világra szóló nagy korváltását állítsuk a középpontba? Való igaz, hogy Itália számos városában, a régi negyedek szűk utcáiban a múlt kövesedett meg. E patináns falak között azonban éppúgy, mint a modern városrészekben mai éélet lüktet, az olasz nép szorgalmas munkája nyomán. Igaz, hogy az Appenninek egyes elszigetelt részeiben és Szicíliában a paraszti élenek még századokkal ezelőtti formáit is látjuk, - Lobardiában és számos más helyen viszont a leghaladóbb öntözéses gazdálkodás folyik. Itália élenjár a villamosításban, bizonyos iparágakban pedig nem csupán történelmi kezdeményező, hanem ma is a legfejlettebb tőkés országok közé tartozik. Nem szabad tehát, de nem is lehet behunyt szemmel elhaladni a mai olasz élet valósága mellett sem.